Olvasók

2015. január 20., kedd

Találd ki, mi a gond....

Sziasztok!

Éreztétek már úgy, hogy a tökéletes napotokat egy icipici dolog pillanatok alatt képes a sárga föld alá temetni? Ismerős érzés ugye? Ilyenkor a legtöbben kirohannánk a világból és egyetlen egy embert keresnénk, akinek mindezt elpanaszolhatjuk. De mi van, ha az az egyetlen egy ember épp te vagy?
Döntened kell, hogy a történetben kinek is adsz igazat és valljuk be mindig nehéz józanon dönteni.Talán nyertesnek érezhetjük magunkat, ha a személy megosztja velünk a probléma okát. A feladatot nehezíti, ha a valós problémát nem is tudod, csak egy idegtől szétvert embert látsz magad előtt. Elmondani nem akarja a dolgot, kitalálni nem igazán időnyertes feladat. Mit teszel ilyenkor? Egy tipp! Semmiképp se mond neki, hogy nyugodjon le! A legrosszabb amit ilyenkor tehetsz. A támogatás általában nyerő, ha útközben meg nem gondolja magát s dönt úgy, mégsem tőled várja a segítséget. Nehéz helyzet.
Az okos emberek ilyen helyzetekre biztosan ezer megoldást terítenének elénk. Én leginkább csak hallgatok s várom, hogy kinyíljon az a bizonyos kiskapu, ahonnan mindent megtudhatok a bizonyos problémáról.A vállsimogatás és a majd minden jobb lesz szituációk mind oltári nagy hazugságok, de van akinél használ.
Másik ilyen állapot a nőknél állítólag többször előforduló hiszti. Tipikus női betegségnek mondják. Ráfogják a női problémákra vagy a napi stresszre de arra még egyetlen egy férfi sem gondolt, hogy talán valójában miatta történik a napi "roham". Végül is amiről nem vesznek tudomást az nem fáj nekik. Az pedig, hogy megértsenek minket, teljes képtelenség.
Elég szűkszavú téma, mivel a "páciens" is általában csak hallgat. Nem igazán a mindennapok szépségei közé tartozik a két szituáció, de a mindennapjaink részei. Nektek vannak trükkjeitek az ilyen problémák kezelésére?

Jó olvasgatást estére!
(a likeokat és megosztásokat, valamint hozzászólásokat örömmel fogadom!)

1 megjegyzés:

  1. Szia!Gondoltam értesítelek hogy a kritikád elkészült!:http://editormentors.blogspot.hu/2015/01/kritika-12.html

    VálaszTörlés