Hellobello!
Kaptam egy kritikát, ami arra sarkalt, hogy visszatérjek a "mindennapok szépségeihez". Mostanában elég nehézkes s szomorkás témákat hoztam nektek, amik persze hozzátartoznak a mindennapjainkhoz, de nem minden esetben szépek. Mára tehát már egy sokkal boldogabb témát készítettem.
Én, mint lassan 5 éve kollégista imádom az itthon töltött hétvégéket. Az egész hetes távollét után jól esik kicsit visszatérni kuckómban, ahol a hét fáradalmait kipihenhetem. Ilyenkor , ha tehetem jó sokáig alszom. A reggeliről nem nagyon kell gondoskodnom, hisz ha emberi időben kelek édesanyám elkészíti, ha pedig később, akkor már az ebéddel vár. A tanulás hétvégén is fontos-mondják a szülők- tehát ilyenkor is be be csusszan egy kis olvasgatás, magolás. A családlátogatás, mely a rokonsággal való eszmecserét jelenti, igencsak elhúzódó folyamat, tehát ezzel az egész szombat estém elmegy. Este filmezés, mint mindig.(Legalábbis, ha találunk olyan műsort,amit még nem láttunk tízezerszer).
Hiába vagyok egész héten a barátaimmal, azért minden este belefér egy kis skype. Jókat kacagunk ilyenkor és az agyam is teljesen lezsibbasztják. Hiszen eddig tök normális voltam, míg meg nem ismertem ezeket az idiótákat, akiket a barátaimnak hívok. Minden ilyen beszélgetés egy újabb sziget az emlékezet tengerén. Na ez nagyon nyálas volt. Ti is így gondoljátok? A vasárnap a pakolással telik. Ruhák itt ott szétszórva, ételesek tucatjai sorakoznak az ebédlőasztalon és amikor minden kész, a nagy bőrönd újra kigurul a szobából és két hétig újra a saját életemet élem.
Magamra főzök, mosok és két igazán tündéri lánnyal oszthatom meg kicsi szobámat. Jó Debrecenben lenni. Barátok, móka, tanulás.Mindig találok olyan embert, aki a segítségemre lehet és ez nagyon jó érzés. Vágyok haza mindig, de tudom, hogy eljön majd a nap, amikor nem ezt a csodás, hatalmas házat fogom az otthonomnak hívni, itt Ajak szélén. S akkor még jobban fog hiányozni a tájszólás, a falusi illat, anya igazi vasárnapi húslevese. De tudni fogom, hogy itt mindig hazavárnak majd. Büszke leszek, hogy ide tartozhattam, de még büszkébb, hogy elértem, hogy saját otthonom legyen. S ha egyszer én készítem majd a csomagokat, s várom a hazatérőt, akkor remélem, hogy legalább feleannyira jól fogom csinálni, mint az én drága édesanyám.
Ti voltatok kollégisták? Hogyan töltitek a hétvégét?
Legyen igazi pihenős szombatotok! Pá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése