Először is bocsi, hogy tegnap nem írtam kissé elfoglalt voltam.
Sokat filóztam azon miről is írjak ma?! Végül két dolog között vacilláltam: az egyik az egyetemi élet a másik a véletlenek.
A másodiknál maradnék, az elsőhöz még gyűjtök egy kis tapasztalatot.Ti hisztek a véletlenekben?
Biztos, hogy minden csak úgy történik vagy tényleg oka van mindennek. Véleményem szerint tényleg vannak véletlenek abban az értelemben, hogy összefutsz egy régi ismerőssel az utcán tök "véletlenül". De ennél több jelentőséget nem tulajdonítanék a dolognak.Inkább hiszek abban, hogy minden okkal történik. Nem véletlenül vesznek fel abba a középsuliba vagy egyetemre ahová lehet épp nem biztos,hogy szeretted volna. Nem véletlenül találkozol különböző emberekkel, és nem véletlenül tanulod azt a szakot, amire épp jársz. Mindennek oka van és ezt véleményem szerint mindenkinek el kell fogadnia.
Ti, hogy gondoljátok? Léteznek véletlenek?
Én a sorsban hiszek :)
VálaszTörlésLehet ,hogy az én életemben is vannak véletlenek vagy igazán nem lehet tudni az-e vagy én nem tudom eldönteni mit is akarok kezdeni az életemmel. Ahogy te is említetted az is lehet egy véletlen,hogy melyik középiskolába vagy egyetemre megyünk és én tényleg nem abba középsuliba mentem ahová én szerettem volna, de ha anno 8-9 éve nem hallgatok édesapámra akkor nem biztos,hogy megismerem az én "bátyuskámat " ami igazán nagy vesztesség lett volna . Benne egy olyan emberre találtam barátként akire bármikor számíthatok és tudom ,hogy van akármi is történjen velem . Ha nem megyek egyetemre nem utazom el Rómába nem ismerem meg azt az embert aki igen meghatározó ember volt egy ideig az életemben. Igaz már ketté váltak útjaink nagy nyomott hagyott bennem jókat is,de rosszakat is. Azóta kicsit másképp szemlélem dolgokat azért neki is sokat köszönhetek akármilyen ember is volt. Úgyhogy lehet vannak véletlenek vagy éppen döntés képtelen emberek !:)
VálaszTörléséén is sokat vesztettem volna ha gyógytornász leszek hiszem a "bátyuskád" lassan a mindenem lesz :D
VálaszTörlésAminek én kifejezetten örülök :)
Törlés:) köszi
Törlésa kedves hozzászóló nem tudta megosztani én posztolom helyette:
VálaszTörlésnincs olyan, hogy ok vagy véletlen, mivel mindent magunk alakítunk. az hogy te találkozol valakivel az a te döntésed, még ha véletlennek is gondolod. mivel te bármikor dönthettél volna úgy,hogy te másik utat választasz, hiszen kizárt dolog, hogy csak egy út vezet arra. minden döntésednek más-más változata van és pont ezért merül fel benned az a bizonyos kérdés: mi van ha? azonban minden döntés egy másik választás elé állít: ha te találkozol egy ismerősöddel útközben, te beszélgethetsz vele 2-3 percet viszont dönthetsz úgyis, tovább mész azzal a szöveggel: "bocs, most sietek!" tehát te magad alakítod a sorsod, akarva-akaratlanul, hiszen minden döntés más helyzetbe hoz téged, de a cél talán megegyezhet.
Kedves Flóra hozzászólása:
VálaszTörlésTe hiszel a véletlenekben? Én sem. Talán puszta véletlenből találkoztál azzal a sráccal? Talán színtiszta véletlenből figyeltél fel pont arra a lányra abban a bizonyos buliban? A véletlenek sorozata miatt futottál össze egy olyasvalakivel egy kósza pillanatban, aki később az életed egyik, vagy akár a legfontosabb részévé vált? Bizonyos nézetek szerint semmi sem történik véletlenül. Nem véletlenül késed le reggel a buszodat, öntöd le a pólódat kávéval és az sem véletlen, hogy most éppen ezt olvasod. Sokan mondják, hogy senkivel sem találkozunk ok nélkül. Nem lehet, hiszen minden ember, akihez életünk során közünk van meghatározza a sorsunk további alakulását. Legyen az egy barát, szerelem, egy elfelejtett ismerős. Minden ember, akivel találkozunk egy darabot hordoz magában belőlünk és amikor találkozunk velük, mindig újabb és újabb darabbal egészülünk ki. Persze vannak, akik miatt úgy érezzük, hogy sokkal inkább elvettek belőlünk, mintsemhogy hozzánk adtak volna bármit is. Később aztán rájövünk, hogy nagyon is sokat adtak nekünk: tapasztalatot. Tapasztalatot és bölcsességet, amit azután már senki nem vehet el tőlünk. Megtanulhatunk ezáltal boldognak lenni, önfeledten szórakozni, csalódni, remélni, aztán újra csalódni és még jobban reménykedni a szép jövőben. Minden egyes embertől csak tanulni tudunk valamit. Akár olyan emberektől is akik sokáig csak idegenek számunkra, de egyszer, valami különös oknál fogva olyan fontos lett nekünk, hogy nem akarjuk elengedni többé.