Életem

A tánc

Sokan tudjátok rólam, hogy tánc nélkül nem is nagyon vagyok igazán Evis. Kezdjük tehát,valahol ezzel.Táncoltál már valaha, valakivel, aki a szíved mélyéig hatolt és ha béna lenne, akkor is ő lenne a mindened? Az ilyen emberrel a tánc az igazi, főleg ha még ő is rajong érted.

 Zsoltival(partnerem) épp ezt tapasztaltam meg. A Lovarda táncparkettjének közepén emberek pillantásai szegeződtek ránk és azt láttam, hogy igen ez az amire mindenki vágyik.

Elsötétül körülötted minden, csak te létezel, és nem érdekel semmi más. Sem az, hogy ki mit gondol rólad, miért is vagy itt, vagy épp az, hogy akivel táncolsz, min gondolkodik. Mert tudod, hogy körülötted forog és csak te vagy neki fontos.

Most megosztok veled néhány tippet, hogyan is érheted el ezt az érzést. Milyen is ez valójában?

Amikor belépsz a táncterembe és magadba szippantod a frissen festett parketta illatát majd megtorpansz kicsit, na, akkor kezdődik el minden. Megpillantasz néhány embert, akik már a nyújtás technikájában elmélyülve fülessel vagy fejessel próbálnak felkészülni a legnagyobb csodára.

Továbbhaladsz. Nagy levegőt véve átöltözöl és felhúzod a számodra kicsit sem kényelmes spiccipőt. Ez a kényelmetlenség hamar tovatűnik. Egyáltalán nem gondolsz rá. A rúdhoz sétálsz és a kedvenc számodat hallgatva nyújtani kezdesz. Megérinted a bokád, lenyújtasz, spiccelsz kicsit a görcsök elkerülése érdekében. Lassan haladsz finoman. Egyszer viszont elérsz  arra  pontra, amikor csak nyújtasz, nyújtasz és a padlón érzed magad. Mindenképp csak jó értelemben. A spárgáról van szó. A lazaság tetőfoka, a tánc finomsága. Mint a n

utella a kedvenc zsemléd tetején.

Belép a partnered. Rátekintesz és ha még eddig nem szűnt volna meg minden, akkor most tuti eltűnik minden. Rád mosolyog s anélkül, hogy odalépne hozzád rögtön érezteti, hogy te vagy a minden, a legszebb, a leg- leg-leg. Nem áll meg nálad, továbbsétál üdvözöl mindenkit majd öltözni megy.

Te folytatod, amit eddig tettél. Néha bánatosan, néha boldogan. A legnagyobb titok, hogy mind a kettőre jó a tánc. Magadnak kell megtalálni azt a mozdulatsort, amiben igazán magad tudsz lenni és a legszomorúbb napon is felfelé görbül az a vonal. A zeneválasztáshoz ez tuti tipp: inkább legyen csendes, halk, laza, mint pörgős; mélyülj el kicsit, így sokkal jobb lesz. Add át magad, engedd, hogy magával ragadjon.

Szóval folytatod. Teljes lélekkel, testtel és erővel. Magad vagy, legalábbis így érzed. Visszatér az öltözésből és időközben a tanárod is megérkezik. Gyülekező, alapmozdulatok begyakorolása, átnézése. Kissé unod, de még ezt is élvezed. A tükörbe nézel s mindig találsz hibát. Próbálkozol, hogy tökéletesen legyen. Egy idő után rájössz, hogy ez lehetetlen, de mindig és mindig folytatni fogod ezt a folyamatot. Elmélázol kissé. Érdekelni kezd, hogy csak te vagy ilyen „béna” vagy mások is ennyire szerencsétlenül néznek ki. Hamar elmúlik. Ne is foglalkozz vele, túléled.

Forgások. Spiccel, egyensúly, kéz mellmagasságban. Elindulsz. Egyedül, támasz nélkül. Csak te vagy. Elsőre tuti elrontod, de menni fog ne aggódj. Egyik sarokból a másikba. Pár fordulat után teljesen megnyugszol és profinak érzed magad. Egyetlen és csodálatos érzés.

És….eljön az érzés, amikor szemben állsz VELE. Ő, akit mindennél jobban akarsz. Mélyen a szemedbe néz.. tudom, hogy nyálasnak tűnik, de érezni fogod. Szóval a szemedbe néz kissé megsimít. Épp csak hozzádér mégis minden kis atomod, molekulád belezsibog. Dobsz egy spiccet, haloványan meghajolsz. Ő is jelzi, hogy kész és várja, hogy az övé légy. A kezét nyújtja és te igent mondasz. A karjaiba omolsz abba az őrületes körhintába, amit sose szeretnél otthagyni. És csak forog, forog a világ …. tánc után körülbelül még 2 napig. Utána vágyakozol, kívánod és úgy érzed meghalsz nélküle. Mármint a tánc után. És rájössz, hogy függő vagy… oltári nagy csapdába estél. Akárcsak a szerelem, de ez még gyilkosabb  ;)

Ne felejtsétek! Mindenki véleményére kiváncsi vagyok főleg a saját élményekre! Éljük ki magunkat!

Nektek milyen hobbiaitok vannak?